ÁRPÁD SÍRJÁTÓL ATTILA VÁROSÁIG-KRÓNIKÁINK HELYRAJZI ADATAI

7-8-9-10.oldal

MEGYER RÉVJE FELETT SICAMBRIA-ECZILBURG-ALT OFEN VAGYIS ÓBUDA VÁROSA

Anonymus leírásával és Attila városalapításával kapcsolatban azt kell tudnunk, hogy maga Pannónia az valójában a Duna túloldalát, vagyis a mai budai oldalt jelentette. A névtelen írja is, hogy

"Ő az Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette. Majd királyi székhelyet állított magának a Duna mellett a hévizek fölött: minden régi épületet, amit ott talált, megújíttatott, és az egészet igen erős fallal vétette körül. Ezt magyar nyelven most Budavárnak mondják, a németek pedig Ecilburgnak hívják."

Noszlopi a Gesta XLVI. fejezetére hívja fel figyelmünk -

Átkelvén a Dunán, tábort ütének (Árpád és a Magyarok) -kezdi Noszlopi, azonban aki a szerző könyvét, és a névtelen Gestáját párhuzamosan olvassa, annak azonnal hiányérzete van, mert a leírás különbözik! "Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhévizekig. Ennek hallatára a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futással biztosították életüket. Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt, bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palotákat - egyeseket földig romban, másokat nem -, és fölötte csodálták mindazt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettek arra, hogy elfoglalják - s méghozzá háború nélkül - Attila király városát, kinek az ivadékából származott Árpád vezér."

El is magyarázom a különbség okát; Noszlopi megváltoztatta a fejezet szövegét, hogy ne kelljen magyarázatot adnia arra, amit valójában kihagyott! A különböző fejezeteknek ugyanis címe is van, ennek mégpedig ez:   A MAGYAR-RÉV 

És ez is kimaradt a cím után: "Néhány nappal később Árpád vezér meg összes főemberei közös elhatározással, egyetértéssel és szabad akarattal kivonultak a szigetről, és tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig. S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellentállani, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán."

Szerzőnk éppen azt a részt hagyta ki, ami alapján pontosan meg lehet határozni Attila király városának helyét, az Árpád-kori királyi központot és középkori Budát! A könyv nyolcadik oldalán megtaláltuk tehát azt a nagyon fontos adatot, amivel Noszlopi nem tudott mit kezdeni, amit nem tudott beépíteni az elméletébe, és ezért inkább elhallgatta ! Ha valaki csak a könyvet olvassa, és nem nézi hozzá a krónikák leírásait, akkor már el is van tévedve, és könnyen elhisz mindent a továbbiakban.

Az igazság azonban makacs dolog, ragaszkodik a tényekhez. A figyelmes kutató számára azonnal kiütközik az írásban a ferdítés vagy a pontatlanság. A dokumentációt készítő Bradák Károly nyilván beleszerkesztette volna a könyvbe, ha a szerző jegyzeteiben ez szerepel, hiszen Noszlopi a könyv megjelenésének idejében már sajnos régen nincs az élők sorában. 
És itt most meg kell, hogy álljunk egy picit a történészi téveszmék miatt. A krónikáink fordításába is beleszóltak a történetírói tévedések, aztán később az ebből adódó félremagyarázások és a krónikáink kényszeres hiteltelenítései a hivatalos oldal részéről. Tudnunk kell, hogy az eredeti krónika írásában nem Soroksár, hanem Surkusar van írva! 

Ez a földrajzi hely pedig semmi esetre sem tekinthető egyenlőnek a ma Soroksárnak hívott területtel, hiszen Surkusar a Moger révnél volt, ami napjainkban Káposztás-Békásmegyert jelent! Surkusar vagyis sarok-sár egy természetes területet jelent, a Duna régi meder környezetében. Soroksár egy olyan település, aminek nincs története, és a hibás budai topográfia áldozata szintén. A megyeri rév valós helye pedig alapjában határozza meg a régi Buda városának területét! Ezért hanyagolják azt a hivatalos oldal képviselői, ezért hallgatta ezt el Noszlopi, és ezért hiteltelenek napjaink téveszmeterjesztői is, akik a Búbánat-völgybe akarják erőltetni, ami sosem volt ott. Egy romterület nem azt jelenti, hogy ott Buda létezett, szomorúnak tartom, hogy erre Noszlopi sem jött rá, hiszen Pilis-Pest vármegye nem Strigonium-Esztergom vármegyét jelent! Alapból kizárt, hogy a Pilys vármegye központi királyi vára-amiből Vetus Budavár kialakult-az más vármegye területén legyen!
Később is kiütközik a könyv olvasása során, hogy Bikasmegyer, (ahol az ősi réven keresztül a marhacsordákat hajtották nyugatra) az nem Pilismarót környékén van, hanem az a mai Pilis vármegyében lévő Békásmegyer.
"És naponta vendégeskednek nagy örömben Athila király palotájában... Akkor Árpád vezér és övéi örömükben húsz napig maradának Athila király városában... S ugyanazon helyen ada földet Kundunek, Kurzan atyjának, Athila király városától...és fiának ada egy várat a maga népének védelme végett. Kurzan aztán azon várat tulajdon nevére neveztette, mely név a mai napig sem ment feledségbe. A továbbiakban még a XLVII. és az L. fejezetben van rövid említés téve Attila városáról, de már Ecilburg néven. Mindkét esetben arról tudósít a krónikás, hogy Árpád vezér innen kiindulva hogyan ment hadba Pannónia meghódítására."
Mivel Noszlopi kihagyja Portus Moger leírását, így nem is kell arról magyarázatot adnia. A továbbiakban pedig elég kimerítően tárgyalja azt, hogy Anonymus, és az általa írt krónika miért hiteles. "Anonymus Árpád-kori királyi környezetben élő pap volt. Gestája írásakor számolnia kellett kortársai, udvarbéli főurak, egyházi kollégái, felettesei és tanítványai kritikájával. Ez pedig arra kényszerítene, hogy az általánosan ismert tényekkel ellentétes adatokat ne írjon művébe. Kitalált meséket tehát nem írhatott le. Amit megírt, annak - legalábbis az akkori körülményeknek -, az akkori közfelfogásnak meg kellett felelnie.Így az Árpád-kori királyi székhely helyrajzi adatában nem tévedhetett, annak a valóságot kellett tükröznie. Az a leírása tehát, hogy Árpád Attila székhelyén ütötte fel tanyáját és ez lett az Árpád-kori Magyarország királyi székhelye, azt jelenti - és minden bizonnyal az akkori felfogást tükrözi -, hogy a magyarság fejedelmi udvara tényleg egy régi, jelentős városban, várban telepedett le. Ezt a várat az akkori közvélemény kétségtelenül Attila várának ismerte, ezt Anonymus többször is megírta. Ismert volt ennek a várnak az általa szintén többször említett német neve, az Ecilburg is. Az a tény, hogy többször említi a "civitatem Athilae regis" elnevezést, azt is kétségtelenné teszi, hogy az az "Ecilburg" név Attila, a nagy hun uralkodó emlékét idézi, és semmi esetre sem lehet az Aquincum-Acincum kicsavart változata, mint ahogyan azt egyes régebbi szerzők az Ecilburg elnevezésre magyarázták.
Az Ecilburgu kifejezés, amit Anonymus használ, vitathatatlanul Attila várát jelenti, mert a Niebelung-énekben is ez az Etzilburg szerepel mint Attila vára, és az ebben megénekelt, Attilával kapcsolatos vonatkozások bizonyossá teszik azt, hogy ez az Etzilburg név nem valami régi városnév elferdítéséből származik, hanem Attila székhelyét jelenti. A Niebelung-ének és az Anonymus-gesta származási idejét figyelembe véve, ez az adat a kor álláspontját tükrözi.
Anonymus tehát, mint láttuk, határozottan állította, hogy a honfoglaló magyarok Attila székhelyére telepedtek"

Noszlopinak tehát a Moger révnél, annak közvetlen közelében kellett volna Atilla városát keresnie, azonban ő nem így tett! És ez hatalmas hiba volt, ahogy a továbbiakban is látni fogjuk.
"A Névtelen Jegyző gestájának az Attila-város létezését igazoló kitételeit nagymértékben alátámasztotta az a körülmény, hogy a másik ismert középkori krónikásunk, Kézai Simon mester, aki a magyar királyi udvar szolgálatában állott -- szintúgy, mint Anonymus --,
a XIII. századból származó krónikájában igen határozottan állítja, hogy a magyar királyok székhelye Attila városának helyén alakult ki."

Noszlopi tisztában volt a krónikák adataival, és nagyon helyesen, és ésszerűen szűrte le a lényeget, hogy Óbuda városa egyenlő Sicambriával, és bizony ez a Sicambria városa létezett, hiszen okleveleink vannak róla. Tehát a hivatalos oldal bárhogyan törekszik ezt elhazudni, ez napjainkban már nem sikerülhet nekik. Amíg korábban napokat vett igénybe egy okleveles kutatás, az napjainkra pár percet vesz csak igénybe és a Google kereső "pókjai" is minket segítenek a kutatásban. 
A középkori latin szakszavak ismeretében a digitális levéltárban is kutatva kiemelkedő találati eredményeket kapunk.

"A Kézai-krónika a hunok történetét tárgyaló részében (II. fejezet 4.) említi először Sicambriát olyan vonatkozásban, hogy a hunok ott keltek át a Dunán. Később (III. fej. 4.) Buda megöletéséről szólva, a következőket olvashatjuk: "Eisenachból osztán, miután ott udvart tartott, Ethele megindulván Sicambriába vonala, hol testvérét Budát tulajdon kezével megölé, s testét a Dunába vetteté, azért, hogy míg ő a nyugati részeken harcszolt, a közte és testvérei közt megállapított határon uralkodásában túl ment vala, minthogy Sicambriát maga nevéről neveztette. És mivel Ethele király a hunoknak és más népeknek megparancsolta volt: hogy azt Ethele városának hívják: a németek a tilalomtól félve azt Eczelburgnak nevezték; de a hunok azon tilalommal keveset gondolva mint előbb mai napig is Ó-Budának hívják." - Majd az 5. -ben: "...miután tehát ezeket így végezte, öt esztendeig folyvást Sicambriáhan nyugodott, őrszemeit a világ négy része felé szétosztván." (4)

Jól gondolta Noszlopi, hogy krónikáink hitelesek, és jó-pár oklevél tartalmával is tisztában volt, ezeket az adatokat azonban nem tudta sehogyan sem földrajzi helyhez kötni. Következtetései is helyesek voltak, pl amikor a hun vezér, Attila fürdőjét az okleveleinkben említett Krumhelt-ferdeje és maga Óbuda városában lévő patakról értekezik.

"Ez a fürdő feltehetően ugyanaz a melegvízfűrdő, amelyről azután Anonymus azt írhatta, hogy Attila városa a felső hévvizek mellett volt. Ez a mondai alap lehetett oka annak, hogy ezt a fürdőt későbbi adatok szerint Krimhild fürdőjének nevezték, és a Vetus- budai Szűz Mária szigeti apácakolostor tulajdona volt. Még 1413-ban is a szigeti apácák fürdőjeként szerepelt. Ezt azért lehet feltételezni, mert Mária királynő 1389-ben kelt oklevele szerint "Krumhelt-ferdeje" annak a pataknak a neve volt, amely az Alba Ecclesiától folyt a Vetus budai klarissza kolostor felé, s amely melegvizű patak volt. Ez a patak pedig ugyanaz, melyet Anonymus említ gestájában, mint amely az Alba Ecclesiától, Árpád temetkezési helyétől folyt le Attila városa felé.

Megállapítható tehát, hogy a régi Budán általánosan elterjedt tudat volt az Attila-várossal való azonosság, s ennek nemcsak krónikás bizonyítékai vannak, de az ennél erősebb bizonyító erejű helyi hagyományok is ezt a kapcsolatot igazolják. "

Nem véletlen, hogy földrajzi helyként nem tudta az oklevelekből kapott információkat elhelyezni egy adott területen, ezért próbált sokkal nagyobb területben gondolkodni.

És Aquincum?

És itt van megint az a rész, hogy a szerző eszmefuttatását nem lehet kikerülni, mert annyira jó. Illetve megtoldom napjaink tudásával és az én gondolataimmal egészítem ki.
"Mindez pedig rendkívül lényeges abból a szempontból, hogy a mai Óbuda területén soha nyomát sem találták a régi leírásokban szereplő Árpád-kori épületeknek, de nem találták meg az Anonymus és Kézai által említett Attila-város építkezéseinek nyomait sem. A kérdéssel foglalkozó tudományos kutatók szerint a régi krónikások bizonyosan Attila építkezésének tartották az aquincumi régi római épületmaradványokat, és azokról írtak, mint Attila alkotásairól. Ez azonban - mint látnunk kell – túlzottan

kényelmes és felületes vélemény volt, hiszen ha kissé boncolgatják ezt a kérdést, rá kellett volna jönni, hogy az ott fekvő régi épületmaradványoknak római eredetét nagyon jól ismerték a régi krónikások is, hiszen Anonymus pontosan megírja gestájának I. fejezetében, hogy Athila Pannóniában a rómaiak kiverése után a felhévvizeknél királyi lakot épített magának, és az ott talált római műveket megújíttatta és a várost hatalmas kőfallal vette körül. Ebből látszik, hogy a kérdéses város római eredetét ismerték már a XIII. század elején is, de tudtak és ismertek egy római építkezéseknél frissebb, hatalmasabb építkezést is és kellett látniok még egy nyilván jó állapotban lévő, hatalmas védőfalat is a város körül. Hogyan lehet feltételezni ezek után azt, hogy a római épületmaradványok megmaradtak, de a város állítólag hatalmas védőfal-rendszerének nyomát sem lehet már a mai Óbudán megtalálni, pedig nyilvánvaló, hogy ez a fal későbbi létesítmény volt? Ha pedig az a város, amelyről Anonymus és Kézai is, mint Attila városáról írt, azonos lett volna a mai Óbudával vagy az Aquincumnak ismert római várossal, akkor mégiscsak azt kellene feltételeznünk, hogy a régebbi kőépítmények megmaradtak, de a későbbi, hatalmas védőfal-építmény eltűnt. Ez így nem valószínű! A krónikák adatai minden esetben cáfolják az eddigi feltevéseket Óbuda szerepét illetően, mert leírásaikat egészen más környezetről adták. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a krónikaírók általában igazat írtak saját korukról, és csak a sok száz évvel későbbi téves olvasás miatt történhettek félreértések, mivel a környezet mindenütt megváltozott, és a későbbi olvasó már nem értette meg a régi leírásokat. Nemcsak Aquincum városa vált rommá Európa népvándorlási korszakában. A barbároknak a római birodalom ellen intézett sok-sok támadása már Attila hunjainak megérkezése előtt sok várost tüntetett el Pannóniában a föld színéről. Például Aquincum elpusztulásának ideje elég pontosan megállapítható. A régészek és történelemkutatók részletező munkáinak eredményei szerint Aquincum a IV században pusztult el. Pusztulása látszólag teljes lehetett, mert attól az időponttól Pannónia tartományi székhelye más város volt, lakottsága ebben az időben jelentéktelen, felégetése után csak a barbár germán törzsek átmeneti tanyahelye lett a hajdan dicső kultúrhelység. Attila idejében mindenesetre rom volt, és abban az időben a régészek megállapítása szerint semmiféle építkezés itt nem folyt. Hunok települési nyomait itt egyáltalán nem találták, Attila városa tehát semmi esetre sem lehetett a mai Óbuda vagy Aquincum területén. A külföldi származású krónikák, útleírások stb., valamint Árpád-kori krónikáink helyrajzi bizonyságát adják annak, hogy az ősi magyar Budavár, Buda, Vetus- Buda Attila-város romjaira épült rá. A közvetlen ráépítkezések és szoros kapcsolatok az Attila-városi romépületekkel a régi adatok szerint nem vitathatók. Csemegi József szerint az óbudai református templom telkén különböző időszakokban (1908-tól 1934-ig) végzett több ásatás azt igazolja, hogy ezek az Óbuda területén talált legrégibb római kor utáni építkezési nyomok sem lehettek (5) a XIII. század közepénél korábbi származású épület maradványai. A mai Óbuda területén tehát nem állhatott olyan Árpád-kori helység, amilyen Buda volt Anonymus és Kézai korában. Így nem téveszthették meg a római romok a történetírókat: egyszerűen nem a mai Óbudáról, nem annak területéről írtak!
Noszlopi ebben a könyvben, több esetben ad a történész szakmának akkora maflást, hogy a fal adja a másikat. Az meg persze a hivatalos oldal sara szintén, hogy a könyv megjelenése óta sem tudott senki érdemben reagálni a könyvben foglaltakra. Inkább tovább sunnyognak, jobb esetben hallgatnak, rosszabb esetben-ahogy teszik ezt napjainkban- tovább hazudnak. Innét lehet tudni, hogy a hivatalos oldal ezidáig is valótlant próbált erőszakolni Óbudával kapcsolatban. Egyszerűen a valós tényekkel nem tudnak mit kezdeni, és nagyon szűk határok közt tudnak csak mozogni, mert valótlant próbálnak tovább erőszakolni.